Bejelentés



Zvada László
Író, PPG pilóta

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.







A holnap tükrében /verseskötet - 2003/

Verstöredékek a kötetből..

SZERELEM

Roggyant háztető, bádogból rótt porta
-maholnap a szél azt is elhordja.-
Csókot lehel a Nap a pusztára,
De a bádogviskótól csak fejét csóválja.
Távolabb forradása a földnek;
Rajt’ száguldó csodák dübörögnek.

Itt megállt az élet...
tán csak egy öreg harkály kopog,
Amott rozsdás mosógép
fehéret okádva morog.
Gyűrött tenyér egyenget foszlott ingen ráncot,
Bütykös kéz cirógat kedves, öreg arcot.
Amott élére vasalva nyugszik a zsebkendő,
Itt frissen toldozva hever egy rossz teknő.
Rozsdás szegek közt álomra szenderült kalapács,
Rá sok nyújtástól kopott sodrófa vigyáz.

Két elszáradt levél egy ágon,
Tán ott se lesznek már idén nyáron…

2001. március 18.


A HOLNAP TÜKRÉBEN
A holnap tükrében,
már tegnap elégtem.
Fejfám porban hever....

1998. július 26.


ARS POETICA

Tehetetlen a testem.
Tudatlan a tudatom.
Húsz év emészt, nagy idő.
Nincsen út, csak köderdő.

1999. január 10.


A HÁBORÚ KÉPEI

Az égből vasat lehel egy fiatal griffmadár,
A földön csontos ujjával fekete alak kaszál.
Az imént büszke Titánoktól dobolt a föld,
Most átveszi helyét a sárga csönd.
Eloszlik a füst, s rémülten menekül az élet;
Egyetlen festő sem festhet találóbb arcképet.
Mindenütt sikolyok rázzák a még élő testeket,
Mély barázdák vájják az utoljára tekintő szemeket.
Leszáll az est. Tetemek alszanak a holdfényben.
Most már békés a táj, egy rémalak kaszál.
A földön vöröskeresztes árnyékok jelennek meg.
Szemükben szánalom, szívükben fájdalom.
Ők már tudják, hogy értük is eljön a vörösnyakú alkony.

Háborúban elesett katonák emlékére...
1998. március 15.


HONFOGLALÁS

Veszett vágtában csillanó acél tüze.
Aranyos markolatból villanó penge dühe.
Heves csaták tüzében kovácsolt vasakarat,
Árpád szeme lángol a tébolyult vihar alatt.

Győzelmes ajkak vad hahotája.
Trillázó hangú lányok kacagása.
Bocskorok porától lüktetőn kényszerítő tánc.
Vesztett hadat megbéklyózó rablánc.

Hol barbár horda elvonul,
Mindenütt kékes füst honol.
Táncoló lángnyelvek emésztik az üszkös romokat.
Meggyalázott nők temetik a megcsonkolt holtakat.

Hol barbár horda győzött,
Ott végül egy ország több részre vetkőzött.
Mi pusztítást okozott a kalandos magyar,
Többszörösen megszenvedte azt nemzetnyi fiatal.

1998. szeptember 30.


ÉRZÉKETLENEK 2.

Fejed fölött hullámok csapnak össze,
Fuldoklón borít el mások szennye.
Erőtlen ágon sólymot eszik egy kis madárka,
S szívszaggatón csiripel utána.

2001. febr. 2.


Magány...

Aludj csak kedvesem!
Álmodj szép életem!
Sápadt hold őrzi álmodat,
lázas csók pirítja arcodat.

Durva tenyérbe simul ajkad édes vonala,
kérges morzsákra hull a beszűrődő éjszaka.
Magányos tekintet-üstökös pottyan pici kis kezedbe,
s megpihen remegve fekete szemedbe.

Bogárkád szikrázik, csillog a sötétben,
elveszett vándor halódik őrjítő ölelésben.
Szívem riadt ritmusban éltető vért dobol,
majd hangos tempóban fülembe zakatol...

Csönd! Csönd vár rám de zúg az éjszaka.
Halott lepel recseg, rojtosra hasadva.
Ím; Így szakít az ébredés mogorva nyomora,
míg tőrt döf belém a rettegett felismerés bomlasztó sikolya :

Messze tőlem álomra hajtod szép szemed,
örök remény alatt szíved megremeg.
Nekem csak az üres fal maradt, a repedt vakolat,
Te csak álmodj még romlatlanul fehér vágyakat.

2000. május 16.


Egyetlen szívdobbanás

Mennydörögve zúdul a viharos sötét,
s beborítja bátor hegyek vad ércét.
Remegve siratja őszes korát a Föld.

Hangos roppanással gyűrődik a talaj,
Dobhártyaszaggatóan zúg a robaj.
Nevetve kibújik egy zsenge harmat.

Apró teremtés, pici kis növényke ő,
Mégis fontosabb mint szilaj bérctető.
Virágot termett végre kopár szívem.

2000. január 18.


Szakadék szélén
Varázsos pillád tükrében
riadtan pihen tekintetem,
selymes hajad tengerén
remeg forró kezem.
Gyönyörű vagy,
s csak csókom bizonyíthatja mennyire,
erre egyetlen szó nem alkalmas, hasonlat, semmi se!
Mert csak test nyelvén érthető a ki nem mondott vágy,
csak szerelmemmel érezheted, mit a szívem kíván!
Igéző szemed fényében
elveszett tekintetem,
bujkáló mosolyod szépségét
tétlen, nehezen viselem!
Csábítóan szép az ajkad,
s én kábultan vágyom mézét,
csóktól forró tested harmatos üdeségét!
Arcod tüzétől még izzó lávafolyam is szégyenül,
a gyönyör vulkánjától az ágy felhevül!
Izzó tekintet pihen csillogó szemedben,
s tüzes sóhaj árad szét remegő testedben.
Végül imára fonódik két lélek,
de könyörtelenül elsodorja őket az Élet.

2000. december 27.


Vízió

Csillogó acélvárosban
sokmillió acéllélek..
Törvényes a vasfegyelem,
-Ez modern világ.-
Nincs kegyelem!

Fémrobot fémágyban
fémálmot álmodik.
De itt is dolgozik,
-Minek az érzelem?-
itt gépgyártás folyik!

Művészetben jeles ő,
vaskuktája tökfödő.
Ízléses a betontömb,
-A legszebb alkotás.-
szoborrá formált acéltönk!

Sok van belőlük, mint a csapágygolyó,
Zsúfolt golyóskosár ez a bolygó!
Vigyázzatok eljövendő évszázadok,
-Mert fonnyad a Föld!-
s nem írhatunk több évszámot.

1999. január 31.


Ihlet

Éjfél után exponált a lélek.
Forrongva kicsapott tüzes véred.
Befödte elméd rejtett képeit,
S fény fedte föl sötét réseit.

1999. február 26.


Krízis

Követ morzsoló századok,
Koppány testét váró sírgödrök.
Szóra nyíló néma szájak,
Csendben változásra vágynak.

Szél súgja erdõ szavát,
Székely fûrész sírja bús dalát.
Könnye hull egy öreg fának,
Végre a fûrész is elfárad.

Odébb a délceg fa kiállt,
Bõ ezerszáz fagyos csatát,
Mégsem vonzotta oda soha
Székely fûrész szakállas szavát.

Magyar fül se hallgatja hát,
Selmeci hegyek rab moraját,
Õsi falvak tört magányát,
Kopott ekevas érces hangját.

Büszke fenyõ, öreg fenyõ,
Lombkoronád sok nyarat talált,
Kék távolban, nagy csatában,
Hun szekerce mélyen eltalált.

Friss sebed rég beforrt,
Mégis új rothadás talált utat,
S a gennyes sárga kelés
Immár megállíthatatlanná vált.

Félredobott ekevas vár,
Fekete föld hullámozzon hát!
Nyomja el az ingyenélõk
Fojtogató önsajnálatát!

Koppány kardja törötten ül.
István útján ezerszáz évünk,
Borunkba optimizmust tölt,
Noha sötét rémalak jövendölt...

Dunamenti trónuson
Kutyák acsarkodnak,
Átkos hagyomány szerint
Mindent elpakolnak.

Dicstelen bukott rögeszme
Vetett a népre hasztalan igát,
Kárhozott iskolák
Ontották az analfabétát.

A kész tudást pénzen
Meg lehet kapni,
De mit ér a tudás,
Ha nem használja senki.

Így él napjainkban a magyar,
Megosztott tudata nem ért
Ezerszáz zivatart.
Önmagára acsarkodva nyesi saját fejét,
S keserûen isszák fiaink annak levét.

2008. 09. 23.


Ötperces vers

Én is szeretnék verset írni!
Én is szeretnék poéta lenni!
Én is szeretnék csodát tenni,
Lélektől lélekig szárnyra kelni!

Én is szeretnék boldog lenni!
Én is szeretnék boldoggá tenni!
Én is szeretnék világot látni,
Köveket óriásmód elgörgetni!

Én is szeretnék színeset álmodni!
Én is szeretnék vászonra formát,
álmot, vágyat valóságnak látni!
Én is szeretnék hegyet mozgatni,
Kis patakként testébe eret vájni!

De...
Öt perc alatt a világot megváltani nem tudom!
Öt perc alatt álmaimat megvalósítani nem fogom!
Öt perc alatt életem szelleme elillan hörögve,
Öt perc alatt bogaram fedele lecsuklik örökre...

2015. 10. 02. 14:45-14:50


Csalódott haiku

Ölj meg egy szóval,
Temess el száz bókkal!
Halott szív vért sír.

2016.


Madarak

Tűzvészben az erdő,
Fáinkra tűzkígyó nő.
Két madár ül a koronán,
Kijutást nem találván.

Riadtan összebujnak s csipognak,
Sérült szárnnyal ki nem jutnak.
Egyikük még elrepül,
De társa sír veszettül.

Mindjárt visszajő a kis hős,
Csőrében az olajág erős.
Ráakasztja a sérült szárnyra,
Megemeli, cibálja.

Társa segít, emelkedik,
Ám elhagyja ereje, aláhullik.
Nagyot villan a zsarátnok,
Tűzbe veszett kis barátod.

Riadt csipogással suhan az égbe,
Majd üstökösként hull a láng ölébe.
Így dalolt utolsót két madárka,
Emlékül füst szállt tova a nyárba.

2016. november 11.






Keresés a honlapon








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!