Bejelentés



Zvada László
Író, PPG pilóta

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.







Zvada László - Zanubiai égbolt (novella)


A Galaktikus Unióban immár labilis béke honol. Lezajlott a háború a Zanubián, ahonnan együttes erővel  - az Unióba újonnan bekapcsolódó planéta, a Föld segítségével - sikeresen kiűzték a gordokat. Ám a Gord agresszív faj, a látszólagos béke mögött zanubiai terrorakciókkal fenyegetik az Unió rendjét.


- Ezek teljesen megőrültek! Most akarnak ideküldeni valakit? - morgott magában a Merder bányajárat légibuszának pilótája, mikor a féreglyuk-generátor villogója jelezte, hogy a szerkezet működésbe lépett. A kijelzőn megjelentek a koordináták.

- Micsoda? - hökkent meg a pilóta, mikor rádöbbent, hogy épp a quambiumláva-transzformátor melletti lezárt gépterem kellős közepére mutattak az érkező személy materializálódásának koordinátái.

Ekkora ballépést még a Zed-Angeles város féreglyuk-generátorának operátora se követhetett el, aki ezúttal fölülmúlva önmagát, egészen ön- és közveszélyes dolgot művelt.

- Vagy talán gord terroristák foglalták el a zed-angelesi féreglyuk-generátor irányítóközpontját, hogy most megtámadhassák a Merder bánya melósjáratát? - tűnődött a pilóta. A háború alatt a Merder bánya volt legjelentősebb quambiumtermelő bánya, ami a gordok kezére került. Egy gyilkos akció következtében a bánya megsemmisült. Nukleáris támadás érte. Évtizedeknek kellett eltelnie, hogy a sugárszennyezés elfogadható mértékre csökkenjen és megkezdődhessen a bánya újjáépítése, majd a kitermelés. Ma már a régi éves kitermelési szint százötven százalékát tudják teljesíteni, ami önmagában is óriás jelentősségű a bolygó kereskedelme szempontjából.

Ezek a gordok nem nyughatnak. A százötven évvel ezelőtt lezajlott bolygóközi háború intergalaktikus válságot idézett elő a Galaktikus Unióban. Fejek hullottak porba, mikor kiderült, hogy a Gridet és Zanubiát érintő, elhúzódó bolygóközi háborút kirobbantó űrpolitikai ballépések hátterében az Unió lassú, bürokratikus rendszerét kihasználó magas szintekig felnyúló korrupt gazdasági érdekcsoportok állnak, melyek vezetői egyenesen az Unió tanácsnokai között keresendők. Ezek az öltönyös bűnözők zsarolással, megvesztegetéssel mélyrehatóan korrumpálták az Unió szervezeti egységét, majd egy előre nem látott, véres polgárháborúba taszították a galaktika lakott régióit.




A háborút idővel megnyerték a józan űrpolitikai irányzat hívei, komoly belharcok és olyan benszülött szövetségesek bevetése árán, mint a Föld. A korrumpálódott tanácsnokok szövetségesei, kik vezetőik elvesztésével egészen elszigetelődtek, immár reménytelen harcot vívtak a régi Unióból újjászületett Galaktikus Föderációval szemben. A Zanubia immár önálló, szabad bolygóként csatlakozott a Föderációhoz, hogy megvívja immár két évszázados harcát az elszigetelődő, terrorista mozgalmak szervezésével élősködő Grid ellen.

- Gord terroristák! - rázkódott össze a pilóta a gondolattól. Bárhogy is történt, a száznegyvenezer méter magasan repülő munkásjárat quambiumláva transzformátorának egyik tömítése repülés közben mondta fel a szolgálatot, ami önmagában súlyos vészhelyzetet idézett elő, mert a quambiumláva sugárzása – ami hasonlít a nukleáris sugárzáshoz, csak jóval veszélyesebb annál - belepte a környező géptermeket. Természetesen erre az eshetőségre felkészültek a légibusz tervezői, egy hermetikusan lezárható másodlagos burkolattal, ami ideiglenesen védi a pilótát és az utasokat. Az időleges védelmet azonban szó szerint lehet venni, mert a quambiumsugárzás feloldja a másodlagos burkolatot, ami nem olyan erős, mint a quambiumláva elsődleges védőpajzsa. A pajzs annyira költséges eljárással, olyan erős anyagokból készül, hogy a korábban szétbontott, semlegesített quambiumlávájú hajók védőpajzsához tervezik az új hajókat, hogy azokat újra, meg újra fel lehessen használni. Ez is egy ilyen hajó. Nem csoda hát, hogy akadtak problémák a korábbi védőpajzsokkal, ezért az Űr, és Légügyi Hatóság külön vészhelyzeti protokollt dolgozott ki az esetlegesen felmerülő vészhelyzetek megoldására. A protokoll szerint ilyen esetekben azonnal a lehető legelső, quambiumpajzs-hangárral rendelkező légikikötő felé kell venni az irányt, majd az ereszkedés előtt ki kell szellőztetni zsilipeken keresztül a mérgező sugárzást, hogy a légikikötőbe a lehető legkisebb sugárzási szinten érkezzen meg a légbusz. Az utasok és a pilóta kimentése után, a hajó a quambiumpajzs-hangárban kerül javításra, valamint fertőtlenítésre. Ha a hajó nem javítható, a quambiumláva-generátort ugyanitt semlegesítik, a hajót megsemmisítik, kivéve a quambiumláva-generátor védőpajzsát, amit fertőtlenítés után újra felhasználnak egy újabb hajóban. A quambilummeghajtású hajókat alkalmazó gazdasági társaságok költségvetése szerint a hagyományos légköri hajózás még így is jóval költséghatékonyabb, mint a féreglyuk-generátorral való utazás, ami szintén a Zanubián bányászható quambiumérc felhasználásával üzemel, de jóval költségesebb szinten.

Természetesen a quambiumláva-meghajtású légibuszokon történnek balesetek, de a megfelelő zsebekbe rejtett megfelelő összegű kenőpénzekkel bármi elintézhetővé válik. Az űrmédia firkászainak cikkei pedig egyáltalán nem számítanak, hiszen az ismét megfelelő zsebekbe kerülő kenőpénzekkel vagy ellehetetlenítik a firkász szavahihetőségét, vagy egyszerűen eltüntetik azt az újságírót. Erre is, meg arra is volt, van, és lesz is példa.

A pilóta sejtései egy gord terrorakciót vizionáltak, miközben a féreglyuk-generátor által materializálódott, a Zed-Angelesből érkező személy – a másodlagos védőburkolaton belül, a quambiumsugárzással elárasztott gépterem kellős közepére! - Szegény ördög! - legyen az terrorista, vagy csupán egy illegálisan próbálkozó potyautas, mire itt materializálódik, szinte azonnal halálos adagú quambium-sugárzás éri a szervezetét. Emellett rövidesen sort kell keríteni a sugárzás kiszellőztetésére is, száznegyvenezer méter magasan! Még egy gord erős szervezete sem képes a sugárzásnak tartósan ellenállni, a vésznyitással működtetett szellőztetés hatásáról nem is beszélve, hiszen az űr határán olyan alacsony a légnyomás, ami még egy melák gord belső szerveit is kifordítja önmagából.

A pilóta ujjai végigzongoráztak a többfunkciós érintőképernyőn, és megjelent az a bizonyos másodlagos védelmen belüli gépterem. A pilóta egy nagy, szőrös gord terroristára számított, ehelyett egy riadt tekintetű lányt talált a kijelzőn, aki épp megrökönyödve bámulta a vészvillogót. A pilóta ketyegője pár pillanatig kihagyott néhány ütemet, mire felfogta a helyzetet.

- Atyaég! De hisz ez egy lány! - kiáltott fel rémületében. Felidézte magában a vészhelyzeti protokoll utasításait. Másodlagos védelem... Szellőztetés...




Szellőztetés! A szó ezúttal nagyon kegyetlenül hatott! Elképzelte a kislányt, amint a mínusz kétszázhetven fokos, alacsony nyomású hideg kiszippantja őt az űrbe. Ilyen alacsony hőmérsékleten a test azonnal megfagy, de mégsem elég gyorsan ahhoz, hogy az alacsony nyomás hatására a belső szervek ne akarnának a szájnyíláson és orron keresztül kitüremkedni. Nem szép látvány. És ilyesminek tegyem ki ezt a kislányt?

- Nem! Nem szellőztethetek! - gondolta, miközben eszébe jutott, hogy a lány már amúgy is megkapta a halálos quambium-sugárdózist, ami ugyan jóval lassabb, mert csupán órák múlva jelentkeznek az első tünetek, de egy napon belül öl. Emellett szintén rendkívül ronda halálnem. A bőr lefoszlik a csontokról, a vér por állagúra alvad, a csontok rendkívül rideggé, törékennyé válnak... Ne! Elég!

A vészhelyzeti protokoll egyértelmű volt. A másodlagos védelem folyamatos fenntartása érdekében nem nyitható a gépterem ajtaja, ami vészhelyzetkor amúgy is automatikusan záródik. A szellőztetés pedig száznegyvenezer méteres utazómagasságról való ereszkedés előtt mindenképp kötelező, mert különben a legközelebbi légikikötő, a Merder bánya kikötője, leszállás után azonnali karantént rendel el, ami a quambiumpajzs-hangárba szállítást jelent. Ha a személyzet, vagy bármelyik utas a hangáron belül a buszon marad, az is karanténba kerül, vagyis a sugárzás következtében elpusztul. Kibúvónak helye nincs, hisz a szabály, az szabály! A lány, bárki is legyen, már akkor halálra ítélte magát, mikor illetéktelenül átsugározta magát a lezárt gépterembe.

Megszólalt a zártláncú kommunikátor. Az adás irányát a lány tartózkodási helye felől jelezte a műszer.

- Eresszen ki! Nem vagyok bűnöző!

- Sajnálom hölgyem! Ön vétett Zanubia Légügyi törvénye ellen, mikor illetéktelenül felsugározta magát erre a menetrend szerint közlekedő a légibuszra.

- Ne aggódjon, nem vagyok terrorista! Eresszen ki innen, itt nagyon meleg van! - válaszolt egy dallamosan csengő, kedves, fiatal lányhang. A pilóta önkéntelenül nyelt egyet. Most ölje meg ezt a kislányt? Ujjai végigzongoráztak az érintőképernyőn. A kamera a belső helyiségben ráfókuszált a lány arcára.

- Hisz ez még csak egy tinilány! Egy ártatlan kis teremtés, akinek fogalma sincs, milyen körülmények közé keveredett! - érezte nem tudja, nem képes megtenni! Nem nyithatja ki a zsilipeket! Szellőztetés... Elképzelni se akarta, mit csinálna az űr hidege ezzel a fiatal, zsenge lánnyal! És a gépteremben mégcsak egy űrruha sincs!

- Sajnos hölgyem nem nyithatom ki a belső ajtókat! Ott kell maradnia, ez az előírás!

- De hisz nem vagyok terrorista! Az apám Arthur C. Clarke tábornok, a Zanub Űrhadsereg főparancsnoka! Hívja csak föl! Majd ő segít tisztázni a kilétemet!

A pilótára hirtelen jókora nyomás nehezedett. Természetesen tudta, ki az a Clarke tábornok. Ki ne ismerte volna azt az embert, aki katonáival elkergette az utolsó gord terroristákat is Zanubiáról és aki a Galaktikus Föderáció egyik legjelentősebb közéleti személyisége.

- Maradjon vonalban! A zártláncon megnézem, mit tehetek! - sóhajtott egy nagyot a pilóta.

- Köszönöm! - udvariaskodott a kislány.

- Felhívom a Merder bánya operátorát. Majd ő kapcsolatot teremt az édesapjával. - hallatszott a pilóta megadó hangja. Néhány gomb megnyomásával létrejött a várt kapcsolat.

- Itt Alfa Tango kettő-öt-hat. Vétel.

- Itt Merder AMD. Hallgatom. Vétel.

- A fedélzeten műszaki hiba következtében quambiumsugárzás lépett fel. A másodlagos védelem aktív. Egy élő személy a másodlagos védelmen belül rekedt. Magasságom száznegyvenezer méter. Félórán belül a végső ereszkedési ponthoz érek. - a végső ereszkedési pont az, ahol az ereszkedéssel tovább már nem lehet várni, mert a felbomló másodlagos védelem a további késlekedéssel túl rizikóssá tenné a földetérés utáni quambiumpajzs-hangárba való eljutást, valamint az ott elvégzett javítási munkálatokat.




- Eligazítást kérek a további teendőkről! Vétel. - hallatszott a pilóta hangja.

- A protokoll utasításai alapján járjon el! A másodlagos védelem semmiképp sem szakadhat meg! Végső ereszkedési pont előtti kötelező szellőztetés, majd ereszkedés és leszállás Merder AMD-n. Az utasok kiszállása után a légibuszt haladéktalanul el kell juttatnia a quambiumpajzs-hangárba, mint ahogy ezt önnek is tudnai kell! - hallatszott a rádióból. A pilótának feltűnt a gépterem rádióján eluralkodó sűrű csönd. "Kötelező szellőztetés!" "A másodlagos védelem semmiképp sem szakadhat meg!" A lány mindezt szintén jól hallotta a zártláncon keresztül. Kezdte érteni, mi vár rá.

- Merder AMD! Itt Alfa Tango kettő-öt-hat! Köszönöm az információkat. A protokoll szerinti eligazítást a másodlagos védelmen belül rekedt polgári személy kiléte miatt kértem. Ez a polgári személy a zártláncon keresztül hallja az ön szavait. Vétel! - a rádióban beállt egy pillanatnyi csend, majd az operátor éles hangja reccsent a hangszóróból.

- Itt Merder AMD! Ki a polgári személy?

- Feltehetően Arthur C. Clarke tábornok lánya! Az azonosítás végett szeretném, ha összeköttetést teremtene a tábornokkal, lehetőleg a végső ereszkedési pont előtt. - a rádióban egy rövid ideig feszült csend honolt.

- Meglátom, mit tehetek. Maradjanak vételen. Vége! - nyögte ki végül a Merder bánya operátora megadóan. A pilóta remegő kézzel nyúlt a zártláncú adó gombja felé.

- Hallotta a teljes beszélgetést, kisasszony?

- Nem akarok meghalni! Kéérem! - könyörgött egy sírós kislányhang a vonal túlsó végén. A pilóta tehetetlenségében a körmét rágta, noha erről a rossz szokásáról már hónapokkal ezelőtt leszokott. A cigarettáról való leszokás következménye volt nála a körömrágás, de egy gord terrortámadás utáni pánikroham után végleg megkeményítette magát, és soha többé nem volt hajlandó engedni a körömrágás kényszerének. Csakhogy ezúttal nagyon is megrázta a kialakult helyzet.

- Sajnálom kisasszony, megtettem mindent, amit lehetett. - és tényleg így is gondolta. Hisz nem volt kötelező kapcsolatba lépni a zónán belül rekedt potyautassal. Az operátorral se volt kötelező kapcsolatba lépnie, még akkor se, ha ez a kislány valóban a tábornok lánya! Mégis megtette.

- De én nem akarok meghalni! - szipogta egy fiatal, ártatlan hangocska. Egy hangocska, amely gazdájának életébe még csak most lépett be egy csontos ujjú, hatalmas fekete alak rémképe. Az elkerülhetetlen végzeté, ami huszonöt perc múlva kopogtat egy zsenge teremtés puha húsú vállain.

- Szedje össze magát kisasszony! Az apja rövidesen adásban lesz. Így akar tőle elbúcsúzni?

- Nem, persze, hogy nem! - hallatszott a remegő hang.

Clarke tábornok épp a bánya biztonsági rendszerét ellenőrizte, mikor jött az üzenet, miszerint a lánya szeretne kapcsolatba lépni vele.



- Vajon mit akarhat már megint az a fruska? - tűnődött mérgesen. A tábornok idegeit lassan felőrölték az állandó terroristaveszély miatti készültségek, és az emiatt felbomlott család által keltett állandó feszültség.

- Szia apa!

- Szia Bogárka! Mit keresel azon a légibuszon? - lágyította meg szándékosan éles hangját a tábornok.

- Hozzád igyekeztem. Belopóztam a buszra. Az elsődleges védelmen belül bújtam meg, hisz mindig azt hangoztattad, hogy azon belül micsoda rés van a védelemben, és a terroristák könnyen megbújhatnak ott. - hangzott a rádióból az ártatlan hangocska. A tábornok hátán jeges rémület kúszott fel. Valami sötét balsejtelemtől vezérelve a pilóta hullámhosszára kapcsolta át a rádiót.

- Pilóta! Remélem nincs baj a quambiumláva-generátor védőpajzsával? - szólt élesen, fenyegetően a hangja, bár legbelül érezte, ez most inkább a rémület visszhangja.

- A jobb alsó tömítés anyagfáradásos repedés következtében szivárogni kezdett. A karanténzónán belül felállítottam a másodlagos védemet. Parancsom szerint a protokoll szerint kell eljárnom. A légibuszon háromszázötven bányász tartózkodik, valamint egy pilóta, meg egy potyautas. Csupán ennyit tehettem az érdekében, Uram!

- Tudom, fiam... - lágyult meg a tábornok hangja. Ismerte jól a protokollt, hiszen évekkel ezelőtt ő maga is részt vett a biztonsági protokoll kidolgozásában. A szellőztetéses eljárás az ő felvetése volt, ami részben műszaki okora vezetett vissza, részben a terrorelhárítási biztonságtechnikaként funkcionált, amíg a műszakiak jobb, biztos megoldást találnak a quambiumláva-generátor pajzstömítéseinek helyettesítésére.

- Hogy vagy Bogárkám? - hallatszott a tábornok lágy, apai hangja a mikrofonból.

- Melegem van, és kissé szédülök. Máskülönben jól vagyok. Apa! Én most meg fogok halni? - szólt rémülten a lány a mikrofonba. - Nem akarok meghalni! Szólj a pilótának, hogy engedjen ki!

- Nem tehetem kislányom. Az az egész légibusz biztos pusztulásához vezetne! Rajtad kívül háromszázötvenegy ember halálával, és egy szivárgó quambiumláva-generátorral, ami hatalmas ökológiai katasztrófát jelentene az éppencsak magára találó zanubiai természet számára. - a hang olyan halkan, távolian szólt, mintha nem is egy háborús hős tábornok hangja lett volna, csupán egy megtört öregemberé. Ilyennek még sosem hallotta a lány, az apját. Érezte, ezúttal tényleg nincs mit tenni. Ezúttal még az apja, a nagyhatalmú tábornok se tehetett semmit, noha ezernyi buta csínytevését és tévedését elnézte már, mindig segítve kilábalni a bajból. De ezúttal tényleg túl messzire ment. Hirtelen rátört a bűntudat.

- Apa! Bocsáss meg!

- Nincs miért! Sajnálom, kislányom, az én hibám! Nem kellett volna megengednem neked, hogy bejárhass a féreglyuk-generátorok géptermébe. Hogyan sikerült kijátszanod a zed-angelesi operátort? Gondolom onnan sugároztad magad a hajóra igaz?

- Igen, apa. Ne haragudj, de a nevedben parancsoltam rá az operátorra, hogy üzenete van, és elvállaltam, hogy vigyázok a gépre, míg az üzenetet átveszi. A neved hallatán egyetlen katona se gondol rosszra. Az ottani operátor pedig jól ismer... megbízott bennem. Ugye most nem vagy mérges?

- Nem, lányom... - hallatszott egy távoli, megtört apai hang.

- Apa!

- Igen lányom?

- Ne haragudj! Tényleg ne haragudj!

- Semmi baj, Bogárka! Ne félj! Rövidesen találkozol anyával. Rövidesen mindannyian együtt leszünk. Csak még egy kicsit bátornak kell lenned! Hallod amit mondok? - a távoli, rekedtes hang egyáltalán nem illett az erős, büszke tábornokhoz.

- Nem félek, most már úgyse félek! Tudom, hogy meg kell halnom! Így legalább nem veszélyeztetem a buszon lévő utasok életét. Ígérem bátor leszek, hogy büszke lehess rám! - a lányra szinte rászakadt a felismerés, hogy egész eddigi életében, szinte egyszer se kellett komoly felelősséget vállalnia tetteiért, csak most. Eldöntötte hát, hogy élete utolsó tettéért teljes mértékben, és hősiesen vállalja a felelősséget! Erős lesz, mert ő Arthur C. Clarke tábornok lánya! Félt, rettegett az ismeretlentől. De most már túl akart esni rajta, ha lehet minél hamarabb, hogy minél kevesebb ideje legyen elgyengülni. Nem akart erkölcsi tartás nélkül menni el ebből a világból.

- Büszke vagyok rád, kislányom! Mindig is büszke voltam!

- Köszönöm apa! Most búcsúznom kell. Mindig is olyan apa voltál, amire vágytam! Köszönök mindent, Isten veled apa!

- Isten veled Bogárka! Ne félj, ma este már anyáddal lehetsz. Mondd meg neki, hogy nagyon szerettem, és várjon meg!

- Rendben apa, megmondom. Viszlát! - azzal megszakadt a vonal.

- Sajnálom hölgyem, de többet már nem tehetek önért. Rövidesen az ereszkedési ponthoz érünk. Muszáj lesz kinyitnom a zsilipeket, és szellőztetni. Még egyszer sajnálom! - hallatszott a pilótafülkéből a pilóta ellágyult hangja. Ő sem tudta érzéketlenül végezni a feladatát. Pilóta és katona, de azért mégsem gép! Érzései vannak, a fenébe is! Semmiképp sem akart rosszat okozni a példaképének, az ikonnak, Clarke tábornoknak, mégis meg volt kötve a keze. Ha nem szellőztet, a buszon mindenki meghal. Ő is. Úgy gondolta, az ő halála nem számítana. Szívesen cserélne a kislánnyal, szeretné, ha mindezt megtehetné érte, meg a tábornokért, mégsem tehette. A lányával való rádióbeszélgetés végén a tábornok utasítása egyértelmű volt. A pilóta ujja a zsilipek szellőztetőgombja fölé csúszott.



- Készen áll hölgyem? - kérdezte a pilóta. Valami távoli, szinte suttogásszerű hang válaszolt.

- Készen állok. Csinálja! - a pilóta ujja megnyomta a gombot, majd erőtlenül lehanyatlott. Mély, süvítésszerű hang hallatszott valahonnan a gép gyomrából. Valahonnan, ahol egy lány épp az életéért küzd egy láthatatlan, mégis legyőzhetetlenül gyilkos ellenséggel, az űr vákuumával, és dermesztő hidegével szemben.

- A szem megfagy, a test felpuffad, a vér felforr, a szövetek szétroncsolódnak, aztán megfagynak, és minden kővé dermed – zakatolt megállás nélkül a rémes gondolat a pilóta fejében. - Épp most öltem meg egy kedves teremtést! - a gondolat, szinte megbénította a férfit. Gyengén, szinte erőtlenül zárta a zsilipeket, majd automatára állította a légibuszt és ereszkedni kezdett Merder AMD felé.

Az üzenet végén a tábornok lehanyatlott bársonyszékébe. Az eddig katonás, acélos tekintet eltűnt a férfi mély barázdákkal átszőtt markáns, szikár arcáról. A székből csak egy megtört öregember opálos tekintete pillantott fel egy fényképre. Anya, és lánya. Szeretett, elhunyt felesége és az ő Bogárkája, akiben éppen ezekben a percekben tűnik el az élet utolsó szikrája is. A tábornok az oldalszíjánál kaparászott, majd megtalálta, amit keresett.

- Rövidesen mindannyian együtt leszünk! - suttogta egy megtört szívű, erőtlen öregember, majd halántékához emelte az egyetlen tárgyat, amitől még megváltást remélt.

A tábornok irodájából egyetlen pisztolylövés hangja szűrődött ki, majd a gyanús csend összekeveredett a zanubiai űr levegőtlen süketségével, ahol néhány apró tárgy mellett egy amorf forma úszott az űr jeges feketeségében. Egyetlen barna hajcsomó emlékeztette a szemlélőt, hogy ez az alaktalan valami, valaha emberi lényként, egy boldogabb jövőről álmodva élte mindennapjait.




Novellám szolgáljon tisztelgésül a sci-fi két nagymestere, Tom Godwin és Arthur C. Clarke előtt...


© Zvada László                                                                       2016. január 16.












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!