Fülszöveg:
"- Add nekem ezt a korsót, te lány!
- Két deben az ára! - válaszolta Tami.
- Nem arra kértelek, hogy eladd nekem, hanem inkább ajándékba add nekem! - nézett rá átható macskatekintetével az öregasszony, majd elvette a korsót, mintha az máris az övé lenne.
- Nem adhatom! A gazdám megöl, ha megtudja, hogy legszebb korsóját csak úgy odaadtam valakinek.
- Gazdád, gazdád! Tán rabszolgának hiszed magad, ilyen csinos kis pofikával? Nem vagy többé rabszolga, ha megszöksz velem! Emellett valóra válthatom az álmaidat, bármi légyen is az! Ennyit tán csak megér ez a hitvány, formázott agyag, nemde? - csillogott hamiskásan az öregasszony szeme. Tami belenézett ezekbe a macskaszerű szemekbe és újfent elveszett.
- Jöjj velem és megnyitom előtted, egy új élet kapuját! - Tami megigézve bámulta az öregasszonyt, mikor ismét megjelent, a korábban látott fekete macska.
- Érzem, kínok gyötrik a lelked! Segíthetünk egymáson, ha te is akarod. Gyere velünk és lesz elég hatalmad, hogy megbüntethesd, lelked gyötrő bűnöseit! - nyávogta a macska. Taminak ezúttal teljesen tátva maradt a szája.
- Nyújtsd ki a kezed és örökre megváltoztatom az életed. - folytatta a fekete macska, szemével fogva tartva Tamit, aki megbűvölve nyújtotta a kezét. A macska minden teketória nélkül mélyen belekarmolt, a felé nyújtott kézbe. Tami ijedten kapta vissza a kezét, de a macska villámgyorsan az ölében termett, majd szinte bocsánatkérően nyalogatta, a kézfejen ejtett sebet. A seb azonnal gyógyulni kezdett. Rövidesen teljesen eltűnt, még csak varas heg se maradt utána. Ekkor a macska jelentőségteljesen odabólintott az öregasszony felé. Tamit ez nagyon is emberi gesztusra emlékeztette. Az öregasszony sugárzóan elmosolyodott.
- Básztetra mondom, ezennel életed új fordulatot vett. - mosolygott bölcsen az öregasszony. Taminak rövidesen rá kellett döbbennie, mennyire igazat szólt…"