Bejelentés



Zvada László
Író, PPG pilóta

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.






Zvada László - Básztet éjszakája (novella)


Tami végignézett bársonyos, ébenfekete testén. Elégedett volt a látvánnyal, hiszen Ré szeme alig mozdult az égbolton egytizednyit, mióta egyiptomi szolgálólánya Nerva megfürdette frissen mert nílusi vízzel kevert kecsketejjel. Az arisztokrata egyiptomi nők divatja szerint kötelező lett volna használnia lótuszvirág-mézet is, de azt nagyon utálta, mert egyébként selymes, sötétbarna bőre mindig ragacsossá vált tőle. Helyette inkább lótuszvirág szirmából préselt olajjal kente be a megfelelő helyeken, aminek további előnye, hogy rézborotvája könnyebben birkózott meg erős, dús szeméremszőrzetével, ami buján nőtte be ágyékának legintimebb háromszögét. Ez a háromszög a legújabb divat szerint kislányosan tisztára volt borotválva, hála rabszolganője, Nerva gondos kezének és élesre fent rézpengéjének. Tami elégedett volt csupasz szemérmével csakúgy, mint a szemközt álló szexuális vágytól felajzott izmos férfiú, akit a híres Patakisz néven tiszteltek barátai és féltek ellenei. Ő volt Théba nagy hőse, a fáraó vitéz nagyvezíre.
Tami rezignált közönnyel állapította meg, hogy Patakisz - hírével ellentétben - egyáltalán nem dicsekedhetett fenséges méretű lándzsával, noha ezt a becsmérlő gondolatot eszébe se jutott volna a férfi tudomására hozni.
- Jöjj hős Patakisz, merítsd meg bennem isteni botod, hadd lehessek egészen a tiéd! - rebegtette meg barna szemének hosszú pilláit, amik az egyiptomi stílusra kékre festett szemhéjak alatt különösen, egzotikusan hatott Kemet civilizált népe előtt. Tami épp ezért - mert keverte az egyiptomi arisztokrata kaszt megjelenési stílusát kúsföldi rabszolganős megjelenésével - egészen magas szintű kurtizánná, mai szóhasználattal luxuskurvává nőtte ki magát.
Olajtól csillogó ébenfekete testét most épp a legfőbb nemesúr, Patakisz fogja egy időre birtokba venni. Tami nem sokat tétovázott. Leült a finom kötésű, festett papirusszőnyegre, széttette formás lábait, majd vágyakozón tekintett a férfi szexuálisan fűtött, merev vesszejére. Azt gondolta, könnyű dolga lesz Patakisszal, hiszen apró hímtagja vajmi csekély kárt okozhatott a több száz udvarlótól és friss olajtól könnyen behatolhatóvá tett kéjbarlangjában. Ám Patakisz egy jókora pofonnal kísért vad lökéssel adta Tami tudtára, hogy a szikomorfa ládikában lévő aranygyűrűkért, amiket odaígért neki, nagyon is meg kell dolgoznia. Tami már hozzászokott a durva bánásmódhoz, ilyenkor teljesen kikapcsolta tudatát, mintha kívülről szemlélné saját magát. Rutinosan, megjátszott nyögdécseléssel "jutalmazta" a nagyvezír "hatalmas" szexuális teljesítményét. Ekkor újabb pofont kapott, amitől egy pillanatra feltámadt benne az az ismerős, régi vad vágy. Egy röpke pillanatra még a szeme is sárgásan villant, amit a férfi nem láthatott, hiszen elfordulva arcától, a tőle telhető legmélyebben a nőben dolgozott, saját vágyainak kiélésével elfoglalva.
- Most hátulról akarom! - lihegte, majd meg se várva a választ, a nőt, mint egy rongydarabot hasra lökte. Tami kecses mozdulatokkal igazította ki a férfi vad bánásmódját, amit az két jókora pofonnal honorált. A nő a papirusszőnyegen hasalt, széttette a lábait, a férfi pedig durván belehatolt selymes fenekébe. Erre Tami egyáltalán nem volt felkészülve, fojtottan sikkantott egyet. Arra gondolt, hogy az őt kiközvetítő Ámon pap tagadta, hogy a nagyvezírnek bármiféle perverziója lenne a durvaságon kívül, amiről Tami már amúgy is tudott.
Ez azonban nagyon fájdalmas és szégyenteljes volt, noha egy jól fizető kuncsaft ezt is simán megtehette, persze ez esetben Tami erre is felkészíti magát úgy testileg, mint lelkileg. Hol volt ez Nerva puha, finom, kényeztetően gyengéd ujjaitól! Tami számára a férfiak a lélektipró durvaságot, míg Nerva a vágy kiélését, a kéj birodalmát jelentette. Hivatalosan Nerva a rabszolganője volt, ami jogos felháborodást keltett a felsőbbrendűségi tudattal bekasztosodott egyiptomiak hite számára, hiszen egy rabszolganéptől származó vad nőstény tartott rabszolgaként egy tisztavérű egyiptomi asszonyt. Bizonyos értelemben Nerva valóban rabszolga volt, hiszen szerelemmel szerette Tamit. Ám a legbelső intim közegükben a két lány elválaszthatatlan, testi-lelki barátnők voltak.
Most Tami megpróbáltatásainak óráiban, legbelül Nerva testére gondolt, arra a mézszínűre barnult selymes bőrre, a büszke tartású barna mellek hegyes bimbóira, a formás fenekére, lucskos völgyének kemény gombjára... Ekkor újabb pofon csattant Tamin, ezúttal a jobb farpofáján, majd visszakézből a balon. Patakisz egy jókora lökéssel a felrepedt fenekébe folyatta élvezetének undorító folyamát, majd durván félrelökte.
- Te is csak egy olyan rühes szajha vagy, mint a többi! Semmivel se érsz többet náluk! - sziszegte, majd felállt, belerúgott és egy kancsó serbetért nyúlt, amit aztán egyetlen húzásra magába döntött. Az üres agyagkorsót lazán a földhöz vágta. Az agyagszilánkok szétfröccsentek a földön.
- Most takarodj, vagy kivágom a fekete szíved, te utolsó szuka! - ordította a serbettől erőre kapott nagy hadvezír. A nyomaték kedvéért Patakisz kirántotta rézkardját, majd lapjával Tami fenekét csapkodta, egyre noszogatva őt. Tami vérző fenékkel, meztelenül, sikoltozva futott ki a nagyvezír palotájának hálórészéből, ahol a testőrök tárt karokkal fogadták a szerintük még "alig használt" nőt.
- Nektek adom! Én mára már ráuntam! - hahotázott Patakisz, majd behajtotta lakosztálya függönyét. Tami hirtelen szembetalálta magát hat, állig felfegyverzett férfival, akiknek furcsa tekintete szemernyi kétséget se hagyott számára a szándékaik felől.



Késő éjjel ért haza. A testőrök alaposan helyben hagyták a testét, de a szellemét nem tudták megtörni. Sokkal rosszabbat is átélt már, mikor még kislánykorában a szüleit megölték, míg őt vasra verve elhurcolták az egyiptomi katonák. Akkoriban még harcolt a kegyetlen férfiakkal szemben. Azóta már rájött, hogy a harc csak még jobban feltüzeli őket. Ám akkor még apró kis vadmacskaként küzdött, foggal-körömmel védekezett, aminek az lett a következménye, hogy őt, akit még soha előtte egyetlen férfi se érintett, egy fiatal feltörekvő egyiptomi tiszt tett magáévá. Borzasztóan fájt. A legrosszabb azonban az volt, hogy előtte még tiszta, gyermeki lélekkel tekintett a világra és a férfiakra, akikre már bizony nagyon kíváncsi volt. Azon a borzasztó éjszakán azonban örökre megváltozott minden. Gyermeki kíváncsisága ifjonti hévvel kevert izzó gyűlöletbe csapott át. A fiatal tiszt - elégedett lévén - megtartotta őt rabszolgának. Azon a hadjáraton, ez az egyiptomi tiszt minden éjszaka magáévá tette Tamit. A lány egy idő után megtanult semmit se érezni. Egy idő után érzéketlenül hagyta magát, hadd tegyen vele a férfi amit akar. Ettől a közönytől azonban a férfi rövidesen ráunt, ezért hazaérve elvitte az Elephantine-i rabszolgapiacra és eladta.
Egy nőtlen egyiptomi fazekas vette meg Tamit, aki először szintén csak férfiúi vágyai kiélésére használta a hallgatag lányt, aztán megtanította az egyiptomi nyelvre, miközben befogta a ház körüli teendők elvégzése is. A lány - mit tehetett mást - kezdte elfogadni új élete kellemetlenségeit, hiszen a vadállat egyiptomi tiszt után ez a helyzet a megváltást jelentette, noha a napi rutin így is sok szenvedéssel járt.
Gazdája egy nap a városi piacra küldte, hogy eladja az agyagból formált, kézzel festett korsóit. A lány leült a piacon a magával hozott papirusszőnyegre és várta a vevőket. Egyszer csak meglátott egy zöld szemű, nyávogó fekete kismacskát maga mellett. Nem tudta, hogyan került oda, csak azt, hogy ezek az ügyes kis állatok képesek teljesen nesztelenül közlekedni puha, párnás tapancskáikon. A macska nagyon aranyosan simogattatta magát Tami lábszárával, miközben hízelkedőn nyávogott. A lányt ez egészen elbűvölte, ezért a reggelire félretett kovásztalan kenyérlángos egy darabkájával megkínálta a kis állatkát. A macska hálásan nyivákolva fogyasztotta el a felkínált ételt, majd miután végzett, Tami szemébe mélyesztette zöld macskatekintetét és jelentőségteljesen nyávogni kezdett, majd mondandója végeztével, ahogy jött, úgy el is tűnt. Tami délutánra az összes korsót eladta, kivéve egyet. Ez volt a legszebb, de egyben a legdrágább is. A kézműves két debenre tartotta, ami nagyon nagy pénznek számított egy egyszerű család számára, hiszen az akkoriban felért egy jókora zsák gabonával. Egy ronda, macskaképű öregasszony jött oda, majd nagyon nézegette, forgatta a korsót.
- Add nekem ezt a korsót, te lány!
- Két deben az ára! - válaszolta Tami.
- Nem arra kértelek, hogy eladd nekem, hanem inkább ajándéka add nekem! - nézett rá átható macskatekintetével az öregasszony, majd elvette a korsót, mintha az máris az övé lenne.
- Nem adhatom! A gazdám megöl, ha megtudja, hogy legszebb korsóját csak úgy odaadtam valakinek..
- Gazdád, gazdád! Tán rabszolgának hiszed magad ilyen csinos kis pofikával? Nem vagy többé rabszolga, ha megszöksz velem. Emellett valóra válthatom az álmodat, bármi légyen is az! Ennyit tán csak megér ez a hitvány formázott agyag, nemde? - csillogott hamiskásan az öregasszony szeme. Tami belenézett ezekbe a macskaszerű szemekbe és újfent elveszett.
- Jöjj velem és megnyitom előtted egy új élet kapuját! - Tami megigézve bámulta az öregasszonyt, mikor ismét megjelent a korábban látott fekete macska.
- Érzem, kínok gyötrik a lelked! Segíthetünk egymáson, ha te is akarod. Gyere velünk és lesz elég hatalmad, hogy megbüntethesd lelked gyötrő bűnöseit! - nyávogta a macska. Taminak ezúttal egészen tátva maradt a szája.
- Nyújtsd ki a kezed és örökre megváltoztatom az életed. - folytatta a fekete macska, szemével fogva tartva Tamit, aki megbűvölve nyújtotta a kezét. A macska minden teketória nélkül mélyen belekarmolt a felé nyújtott kézbe. Tami ijedten kapta vissza a kezét, de a macska villámgyorsan az ölében termett és szinte bocsánatkérően nyalogatta a kézfejen ejtett sebet. A seb azonnal gyógyulni kezdett. Rövidesen teljesen eltűnt, még csak varas heg se maradt utána. A macska jelentőségteljesen odabólintott az öregasszony felé. Tamit ez nagyon is emberi gesztusra emlékeztette. Az öregasszony sugárzóan elmosolyodott.
- Básztetra mondom, ezennel életed új fordulatot vett. - mosolygott bölcsen az öregasszony. Taminak rövidesen rá kellett döbbennie, mennyire igazat szólt.



- Nagyon összetörtek a múltkor. Biztosan, vissza akarsz menni oda? - kérdezte elképedve Nerva. Nervát Tami a thébai rabszolgapiacon vette, a lány tulajdon apjától. Nerva családja éhezett, így választásuk se volt a lányuk sorsát illetően. Az apa természetesen megpróbálta lányát a lehető legjobb helyre eladni. Tami úrnő kiváló választásnak bizonyult, leszámítva különös szeszélyeit a férfiakat és a teliholdat illetően - mint az idővel kiderült.
- Ma van Básztet macskaistennő éjszakája. - válaszolta Tami, utalva a teliholdra, ami Nervát mindig is babonás rettegéssel töltötte el. - Rövidesen mennem kell!
Nerva megadóan vonta meg a vállát. Nem mondhatott ellen úrnőjének, akit - mióta először megnyílt asszonyi vörös holdja - őszinte szerelemmel szeretett. Sajnos azonban az ilyen fajtalankodó kapcsolatot nem tűrte Egyiptom legfőbb, legerősebb hitgyülekezete, Ámon isten papsága. Kivéve természetesen azt az egy papot, aki előtt Nerva megnyitotta legbelsőségesebb szentélyét, jutalmul azért, hogy oly sokat segített úrnőjének bejutnia a magas thébai arisztokrácia legfelsőbb köreibe.
Tami úrnő jól járt, noha a pap rengeteget lefölözött mind debenben, mind természetben ebből a jövedelmező kapcsolatból. Nerva ezt egyáltalán nem bánta, noha a "természeti juttatások" közben a férfi sokszor bánt durván vele. Az ilyen esetek után mindig jólesett neki Tami gyengéd, gondoskodó érintése, amire Nerva a lelke mélyéből oly nagyon vágyott.
- A papról és a köztünk lévő viszonyról soha, senkinek, semmit se mondtál igaz? - érdeklődött Tami.
- Nem.
- Mikorra várható?
- Már jönnie kell. - nézett ki Nerva az éjszakába, az ablak papiruszsötétítőjét félrehúzva.
- Ma éjjel megint megtörténik. Ezúttal felgöngyölítjük az itteni üzletünket. Ha minden jól megy, pár hét múlva Babilonban folytathatjuk kicsiny életünket. Nem félsz? - Tami szeme áthatóan, sárgán világított.
- Nem, amíg melletted lehetek úrnőm!

Patakisz testőrei számítottak Tami újabb látogatására, de arra a földöntúli szépségre nem, aki megjelent a nemrég ronggyá tört Tami képében. Aki megjelent előttük, tekintélyt parancsoló királynői tartással, aranyhímzésű palástjában, borostyánkeménységű fedetlen barna keblekkel, az semmiképp nem lehetett Tami a szajha, noha erősen hasonlított rá. Ennek a nőnek, a zöldre festett szemhéja alatti kemény, sárga tekintetét nem bírták állni a testőrök, akik babonás félelmükben egészen meghunyászkodva összesugdostak maguk közt, mert nem hihették, hogy Tami és ez a nő egy és ugyanaz a személy lehet. Nem hihették, mert pár napja Tamit nagyon csúnyán helyben hagyták, ami most meg se látszott az előttük álló istennői tartású jelenésen.
A testőrparancsnok eléállt, majd összeszedve minden bátorságát, rávigyorgott. Tami hidegen a szemébe nézett. Zölden villant átható sárga tekintete. A parancsnoknak ez is bőségesen elég volt; hátrahőkölt ijedtében és utat engedett ennek a nőarcú démonnak.



- Látom, túltetted magad a múltkori kis afférunkon. - mosolygott kegyetlen hiúzszemekkel Patakisz. Tami riadtan, szinte behódolva a férfinak, bólintott. Patakisz egészen nyeregben érezte magát.
- Ha ismét jó leszel hozzám, talán kaphatsz azokból a gyűrűkből egyet-kettőt! - intett a kis szikomorfa ládika felé.
- Persze csakis akkor, ha valóban elégedett leszek! - Tami nem szólt, továbbra is riadtan rebegtette sűrű, fekete szempilláit. Patakisz nyájassága hirtelen leomlott, mint mikor a Nílus sodorja el a rossz helyre épített vályogkunyhót.
- Most vetkőzz ribanc! - lendítette kezét a félénk tartású, erőtlenül védekező mozdulatot tevő női alak felé. Ekkor váratlan dolog történt. Patakisz pofonra lendülő keze elakadt valahol. Nem értette, de mintha a kis nőcske erőtlen, védekező mozdulata hirtelen megakasztotta volna a férfi erős, lendületes pofonját. Patakisz rámeredt a csuklójára, amit acélos ujjak tartottak fogva. Az ujjak sárgás, hosszú, tűhegyes karmokban végződtek. Meglepő, de jobban megnézve a kar is szőrösnek tűnt. Sőt, a szőrzet láthatóan növésben volt. Periférikus látásán keresztül ekkor halvány fénypontok sejlettek fel. Felnézett és meglátott két, gyűlölettől sárgásan izzó macskaszemet. Nem, ezek a szemek nem csupán olyanok voltak mint a macskaszemek, ezek igazi macskaszemekként foszforeszkáltak a sötétben, igazi macskapupillákkal tekintettek Patakiszra, akinek a háta borsózni kezdett baljós félelmében.
- Itt valami nagyon nincs rendben – gondolta. Már-már ordított volna a testőrökért, aztán meggondolta magát. – Csak elbírok tán egy gyenge nővel! – támadt fel dölyfös büszkesége. - Én Patakisz vagyok, Egyiptom nagyvezíre, az isteni fáraó félisten első embere! Mi jogon érsz hozzám te kis szajha? – bömbölte. - Én Básztet istennő vagyok! – sziszegte vissza a macskaképű nő. – Egy isten, akinek templomát meggyaláztad, híveit megölted. Egy istennő, akinek természetes joga van bármikor eltiporni halandó porhüvelyed, te gusztustalan pondró!
Patakisz ijedten nézte végig, amint Tami arcán félelmetes metamorfózis megy végbe. Pisze orra nyúlni, egyre jobban laposodni kezdett, szája szélesedett, hegyes, agyarszerű fogai elővillantak ajkai közül. A nő bársonyos bőrét immár fekete szőr borította mindenütt, miközben a fülei hegyesedni kezdtek és négykézlábra állt, ahogy szörnyű pattogások kíséretében az inak és izmok növekedtek, megnyúltak, a csontok vastagodtak, erősödtek. Mindez szörnyű, fájdalmas nyávogás kíséretében ment végbe, Patakisz egyre rémültebbé váló tekintete előtt, amit ez a macskaszerű lény fénylő, teljesen bezöldült szeme minduntalan fogva tartott. A férfi megbabonázva meredt a zöld macskaszem-párba, ami immár egy emberszerű, kecsesen karcsú, mégis félelmetesen erős fekete macskáé volt. A macska mancsa egyre fájdalmasabban szorította Patakisz csuklóját, leszorítva a földre, amivel egészen térdre kényszerítette a férfit.
- Dee.. één... mindig tiszteltem híveidet, istennő! Még áldozatot is mutattam be a templomaidban és sose mertem volna meggyalázni egyiket se! – susogta félénken Egyiptom fő nagyvezíre, akinek rettenetes hatalma megrendülni látszott, mintha előtört volna a félénk kisember a dölyfös nagyúrból.
- Hívő emberi porhüvelyem gyaláztad meg balga ember! Tamiról beszélek, kinek szüleit megölted azon a régi kúsföldi hadjáraton. Otthonát, faluját felégetted, őt pedig rabszolgává tetted. Emlékszel? – Patakisz először értetlenül bámult a macskaszemekbe, majd a tekintetébe sötét árnyak vegyültek. Halványan sejtette, miről lehet szó. Básztet folytatta.
- Tami, miután te többször megerőszakoltad és ágyasoddá tetted, majd ráunva eladtad az Elephantine-i rabszolgapiacon, bosszút esküdött. Mérhetetlen szenvedése égig ért, ezért egy hű, öreg hívem segített megelevenednem előtte macska képében. Porhüvelyét ő már semmire se tartotta, így alkalmasnak láttam egyesülnöm vele a következő szent éjszakán, olyanon, mint ez a mai. Tami teste és lelke túlélte az apoteózissal járó fájdalmat, sikeresen eggyé vált velem, életének céljai és bosszúja az én bosszúmmá lett.
Patakisz végső halálfélelmében végre megtalálta a hangját.
- Őrség! Őrség! Ide hozzám! – ordította, de ordítása hamar bugyborékoló gurgulázásba fulladt, mikor Básztet istennő gyors és kecses mozdulattal átharapta a torkát.
- Apropó őrség! Elfelejtettem eddig megemlíteni, hogy templomom meggyalázása okán minden emberedet, egytől egyig lemészároltam. Mindez csendes, egyszerű munka volt, egy olyan macskaisten számára, mint én.
Patakisz üvegessé váló tekintetére utoljára még a megértés végső kifejezése merevedett ki. Ebben a pillanatban Básztet istennő macskaalakja újabb lassú változásnak indult, hogy helyét ismét átvegye Tami, az egzotikus szépségű kéjnő, akit immár csupán egyetlen dolog izgatott, de az nagyon. A szikomorfa ládikó, színültig telve aranygyűrűkkel.
Tami még utoljára végignézett azon a rendetlenségen, amit az imént épp ő hagyott hátra. Átlépett a vérbe fagyott hullákon, hóna alatt cipelve a szikomorfa ládikót. Mosolygott, mert ami jár, az jár! Mindig, minden körülményben!






© Zvada László                                                                       2017. március 2.








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!